Amit nem kell megenned a péniszed növekedéséhez

Az egyik füles karosszékben ül, közvetlenül az olvasóterem ajtaja mellett, és figyeli, ahogy Mike végez a néhány utolsó esti olvasóval — egy idős hölggyel, aki papírfedelű rémregényeket szorongat, egy férfival, akinél egy hatalmas kötet van a polgárháborúról, meg egy vézna sráccal, aki arra vár, hogy kivehessen egy regényt, melynek a fölső sarkába, a fóliára hétnapos kölcsönzési címke volt ragasztva.

Bill látja, hogy ez az ő legutóbbi regénye, de egy csöppet sem lepődik meg, és nem érzi, hogy a fölfedezés különösebben megdobogtatná a szívét. Úgy érzi, ő már nem lepődik meg semmin, és hogy véletlen fölfedezések nincsenek, ez csak érzéki csalódás, amiről a végén úgyis kiderül, hogy álom volt csupán. Egy csinos lány skót kockás szoknyában, amit nagy arany biztosítótű tart össze Úristen, évek óta nem láttam ilyet, gondolja Bill, megint divatba jön? A zajok — könyvtárhoz illően — fojtottak, megnyugtatóak: cipőtalpak és -sarkak tompa nyikorgása a vörös-fekete linóleumpadlón; az óra egyhangú tiktakolása, ahogy komótosan pergeti az időt; a másológép macskára emlékeztető dorombolása.

A fiú fogja a William Denbrough-regényt, és odamegy a másolónál álló lányhoz, aki épp végez, és kezdi összeigazítani a kész lapokat. A lány hálás mosolyt villant rá. Jó éjt, Billy. Ti ketten egyenesen hazamentek. Hanlon — feleli Mary kellő komolysággal, és enyhén belebokszol a fiú vállába.

Amikor ezt csinálja, a csinos, mérsékelten kívánatos középiskolás lányból átalakul afféle szeleburdi, már nem teljesen ügyefogyott tizenegy évessé, amilyen Beverly Marsh volt Az ember nem tud vigyázni amit nem kell megenned a péniszed növekedéséhez gördeszkán, miszter, mondja egy fantomhang a fejében, és Bill szomorú felnőttmosolyra húzza a száját. Nézi a fiút, ahogy kitárja az ajtót a csaja előtt.

3. A pénisz növekedési szakasza
5. Körülbelül akkora, mint egy női pénisz

Az előcsarnokba mennek, egyre szorosabban egymás mellett, és Bill a könyve honoráriumát tenné rá, azét a könyvét, amelyet a Billy nevű fiú a hóna alatt tart, hogy mielőtt kinyitotta volna a lánynak a külső ajtót, csókot lopott tőle. Nagyobb marha vagy, ha nem loptál, Billy fiam, gondolja.

cerbonafieszta.hu | Az Internet pöcegödre

Most pedig kísérd haza épségben. Az isten szerelmére, kísérd haza épségben! Bill bólint, és keresztbe teszi a lábát. A papírzacskó egy kicsit zizeg az ölében. Van benne egy fél liter konyak, és átfut az agyán, hogy még soha életében nem kívánt úgy egy kis italt, mint most.

A kolibri egészen kicsi madár, alig nagyobb a lepkénél.

Mike majd ad vizet, ha jéggel nem is szolgálhat — és jelen pillanatban úgy érzi, megteszi nagyon kevés víz is. A Silverre gondol, amit nekitámasztott Mike garázsa falának a Palmer közben. És innen a gondolatai természetesen arra a napra terelődnek, amikor a Pusztában találkoztak — csak Mike nem volt ott —, és mindegyikük újra elmondta a maga történetét; leprások a tornácok alatt; jégen járkáló múmiák; vér a lefolyóból és halott fiúk a Csatornában, fényképek, amik mozogtak, és elhagyatott utcákon kisfiúkat üldöző farkasemberek.

Mélyebben bementek a Pusztába aznap, amit nem kell megenned a péniszed növekedéséhez negyedike előtt, jut most eszébe. A városban forróság volt, de a Kenduskeag keleti partjának sűrű árnyékában hűvös.

Calaméo - Stephen King - Az - 2. kötet

Emlékszik az egyik betonhengerre, nem messze onnan, ami magában búgott, mint a xeroxgép az imént a csinos középiskolás lánynak. Bill emlékszik rá, és arra is, hogy amikor mindenki elmondta a maga történetét, hogyan néztek rá a többiek.

Azt akarták, hogy mondja meg nekik, mitévők legyenek, hogyan fogjanak hozzá, de ő egyszerűen nem tudta. És ez a nemtudás egyfajta kétségbeeséssel töltötte el.

Ahogy most Mike hatalmas árnyékára néz az olvasóterem sötét lambériás falán, egyszeriben eltölti a bizonyosság: akkor nem tudta, mert nem volt teljes a létszám, amikor azon a július harmadiki délutánon találkoztak. A létszám az elhagyatott kavicsbányánál, ott, a szeméttelep mögött lett teljes, ahol is à Pusztából könnyedén ki lehetett mászni mindkét oldalon — a Kansas utca és a Merit utca felől egyaránt.

Pontosan ott, ahol most az államközi országúti felüljáró ível. A kavicsbányának nem volt neve; omladozó fala azért is volt veszélyes, mert benőtte a gyom meg mindenféle bokrok.

Ott még mindig rengeteg muníció volt — több mint elég egy apokaliptikus kőcsatához. De még azt megelőzően, a Kenduskeag partján fogalma se volt, hogy mit mondjon — mit akartak volna hallani tőle?

És mit akart ő mondani? És emlékszik a zenére. Little Richard. Halk zene. És a szemében fénynyilak. Azért emlékszik a fény nyilakra, mert 2 Richie fölakasztotta a tranzisztoros rádióját annak a fának a legalsó ágára, amelynek aztán nekitámaszkodott. Noha árnyékban voltak, napfény táncolt a Kenauskeag vizén, ahonnan a rádió krómfelületére villant, onnan meg egyenesen Bill szemébe.

El is zárta, noha Bill szívesen hallgatta volna; utána szinte üvöltött a csönd, amit csak a víz kotyogása meg a szennyvízszivattyú alig hallható bugása enyhített. Őrá függesztették a tekintetüket, ő meg szerette volna azt mondani nekik, hogy nézzenek másfelé, mi a fenét néznek rajta, talán nyomorék! De nem mondhatta persze, mert csupán arról volt szó, hogy várták, hogy megmondja, mitévők legyenek most. Rettenetes tudás birtokába jutottak, és szükségük volt arra, hogy megmondja nekik, mit kezdjenek vele.

Miért én? Azért, mert — tetszik, nem tetszik — őt jelölték ki erre a pozícióra. Mert d volt az ötletek embere, mert elveszítette az öccsét valami furcsa dolog miatt, de legfőképp azért, mert valami homályos módon, amit sohasem fog teljesen megérteni, Nagy Bill lett belőle.

Beverlyre pillantott, de hamar el is fordította a tekintetét a lány szeméről, amiből nyugodt bizalom áradt. Beverlyre pillantva különös érzés támadt a gyomrában. Ideges reszketésféle. Túlságosan nyersnek hallotta a hangját, túl hangosnak. Egész r-r-rendesnek látszanak. Nagyon egyszerű, hogy miért ült Ben mellett: mert Ben elég árnyékot szolgáltatott neki, ahol meghúzhatta magát.

Az arca aprónak, elgyötörtnek és aggodalmasnak látszott — akár egy vénemberé. A szippantóját a jobb kezében tartotta. Aznap egy régi szemüveget viselt.

Előző nap ugyanis Henry Bowers egyik barátja, a Gard Jagermeyer nevezetű, hátulról odament Richie-hez, amikor Richie épp kijött a Derry Fagylaltbárból, kezében egy tölcsér pisztáciafagyival.

== DIA Könyv ==

Richie a csatornába röpült, a tölcsér kiesett a kezéből, a szemüveg meg a szemétől vett búcsút. A szemüveg bal lencséje eltörött, az anyja meg egészen begurult, és nemigen akaródzott elhinnie Richie magyarázatát.

Az, hogy hiába próbálta megmagyarázni az anyjának a dolgot, sokkal jobban fájt neki, mint hogy Gard Jagermeyer a csatornába lökte, hisz az a srác olyan ostoba, hogy még nyári iskolába se küldték el. Gondolkozzál el. Kiment a szobából, a tévé meg szólt tovább, túlságosan hangosan. Richie magára maradt, ott ült szerencsétlenül a konyhaasztalnál. Ez az emlék volt az oka, hogy Richie még egyszer megrázta a fejét.

ÁLLATMESÉK

És körbenéztek, emlékezett évekkel később Bill, mintha kerestek volna valakit, aki nincs közöttük. Ha megkérdezik, Richie Tozier azt mondta volna, hogy Henry őt gyűlölte jobban mindenki másnál, mert egyszer hülyét csinált Henryból és két haverjából a Freese's áruház játékosztályán.

Stan Uris azt mondta volna, hogy Henry leginkább őt gyűlölte, mert zsidól amikor Stan harmadikos volt, Henry meg ötödikes, Henry egyszer addig mosta Stan arcát hóval, amíg vérezni nem kezdett, és Stan hisztérikusan sikoltozott a fájdalomtól meg a félelemtől. Csakugyan mind a négyőjüket gyűlölte, de Henry gyűlöleti listáján az a derryi fiú állt legelöl, aki még csak nem is volt a Vesztesek Klubjában azon a július harmadikai napon; egy Michael Hanlon nevezetű fekete fiú, aki egy negyed mérföldre lakott az úton Bowersék farmjától.

Butch Bowers az anyagi, fizikai és elmebeli leromlását általában a Hanlon családdal, közelebbről pedig Mike apjával hozta összefüggésbe. Will Hanlon előszeretettel mesélte kevés barátjának és a fiának, hogy ő vettette a megyei börtönbe, amikor a csirkéi megdöglöttek. Arra gondolt magában, hogy ha majd felnő, megkeresi ezeket a hazudozókat, mézet csurgat rájuk, és hangyaboly fölé kötözi őket, ahogy azokban a westernfilmekben látni, amiket a Bizsu moziban vetítettek szombat délutánonként.

S mivel a fia végtelen türelemmel hallgatta bár, ha megkérdezték volna, Butch azt mondja, hogy ez csak természetesidősb Bowers szakadatlanul a gyűlölet és a balszerencse litániáját zengte a fia fülébe, elmagyarázta a fiának, hogy bár minden nigger ostoba, néhányan azért agyafúrtak is — és a lelkük mélyén mindnyájan gyűlölik a fehér férfiakat, és fehér asszonnyal akarják megzsírozni a kanócukat.

Lehet, hogy nem is csak a biztosítási pénzről volt szó, mondta Butch; lehet, hogy Hanlon elhatározta, hogy az ajtaja előtt heverő döglött csirkékért őrá hárítja a felelősséget, mert Butché volt a következő árusítóbódé az utcán.

Sikerült neki, akárhogy is, és ez olyan biztos, mint hogy a szar ragad. Sikerült neki, és aztán ügyesen megdumált egy csomó fehér embert a városból, akiknek vérzett a szívük a niggerekért, hogy hazudjanak neki a bíróságon, úgyhogy azzal fenyegették Butchot, hogy az állami dutyiba csukják, ha nem kártalanítja a niggert.

Én csak a japcsik ellen harcoltam ezért az országért. Nagyon sok ilyen fickó volt, mint mi, de ő volt az egyetlen nigger a megyében.

Stephen King - Az - 2. kötet

A csirkeügy után csőstül jöttek a bajok — Butch traktorja felrobbant; az északi szántóföldön tönkrement a jó boronája; kelevény támadt a nyakán, ami elfertőződött, föl kellett vágni, aztán megint elfertőződött, és sebészileg el kellett távolítani; a nigger arra kezdte használni ebül szerzett pénzét, hogy letörje Butch árait, úgyhogy elvesztették a vevőkörüket.

Henry feje ettől az állandó litániától zsongott: a nigger, a nigger, a nigger Minden a nigger hibája volt. A niggernek szép fehér háza volt, lépcsővel meg olajkályhával, miközben Butch a feleségével meg a fiával holmi kátránypapír vityillónál alig valamivel jobb kalyibában lakott. A nigger hibája volt, hogy Butchnak el kellett mennie dolgozni az erdőbe, amikor a gazdaságból nem folyt be elég pénz. A nigger hibája volt ban, hogy kiszáradt a kútjuk.

Később, ugyanebben az évben a tízéves Henry Mike kutyáját, A pénisz görbületének formái. Chipst főtt csontokkal meg zacskós sült krumplival kezdte etetni. Végül Mr. Chips már vadul csóválta a farkát, és Henryhez rohant, amikor csak a fiú hívta. Amikor a kutya már megszokta Henryt és a traktált, Henry egy nap egy félkilós hamburgert adott neki, rovarirtó méreggel ízesítve.

A szert a hátsó fészerben találta; a húst pedig háromheti megtakarított zsebpénzéből vette Cos-tellónál. Chips bezabálta a mérgezett hús felét, és akkor abbahagyta.

Chips a farkát csóválta. Mivel Henry a kezdet kezdetétől így nevezte, a jószág azt hitte, hogy ez neki egy másik becsületes neve. Amikor elkezdődtek a fájdalmai, Henry elővett egy ruhaszárító kötelet, és Mr. Chipst kikötötte egy nyírfához, hogy ne tudjon hazarohanni. Aztán letelepedett egy lapos, napmeleg sziklára, és állát a két tenyerébe támasztva nézte, ahogy megdöglik a kutya. Jó sokáig tartott, de Henry úgy vélte, nem volt elvesztegetett idő. A végén Mr. Chips vonaglani kezdett, és zöld hab csordogált az állkapcsa közül.

Miután a kutya kimúlt, Henry leszerelte róla a kötelet, hazaballagott, és elmesélte az apjának, mit tett.

Am meg elhiheted hogy csak a videó miatt vagyok retardált rayta de mit számít ez. Végre felkerültem ide is: Ti nektek sosem lenne bátorságotok egy iyen videet feldobni:D És nem fogom abba hagyni! Tovább csinálom:D A mai emberekkel 20 év fölött az a probléma, hogy nem nyitottak az új dolgokra[a normális szexuálisorintáltságon belül] én az vagyok és, ha meglátom, hogy körülöttem van ilyen fiatal lehet, hogy inkább szóba állok velük, mintsem, hogy elkezdjem őket verni. Talán mondanak valami olyat, amitől nekem is kinyílik a szemem. Amikor én voltam fiatal és nem volt emo-scene-stb.

Oscar Bowers addigra már nagyon, de nagyon őrült volt; egy év múlva elhagyta a felesége, mert egyszer csaknem halálra verte. Henry szintén félt az apjától, és néha szörnyen gyűlölte, de imádta is. És azon a délutánon, miután elmesélte a dolgot, úgy érezte, végre-valahára megtalálta a kulcsot az apja szívéhez, mert az apja jól hátba vágta olyannyira, hogy Henry kis híján orra bukottbevezette a nappaliba, és adott neki egy sört. Henry ekkor ivott először sört, és a sör íze egész hátralevő életére pozitív érzelmekkel kapcsolódott össze: győzelemmel és imádattal.

Koccintottak barna üvegeikkel, és kiitták a sört. Henry tudomása szerint a niggerek sohasem jöttek rá, ki nyuvasztotta ki a kutyájukat, de feltételezte, hogy gyanítják. Remélte is, hogy így van. A többiek a Vesztesek Klubjában látásból ismerték Mike-ot — egy olyan városban, ahol ő volt az egyetlen néger gyerek, furcsa is lett volna, ha nem ismerik —, de ez minden, mert Mike nem járt a derryi elemi iskolába. Az anyja buzgó baptista volt, következésképp Mike-ot a Neibolt utcai egyházi iskolába küldték.

Mike úgy vélte, hogy az egyházi iskola oké. Néha-néha felmerült benne halványan a gyanú, hogy bizonyos dolgok hiányoznak az életéből — talán a szélesebb körű érintkezés a maga korabeli srácokkal —, de hajlandó volt várni, amíg a középiskolában majd ez is eljön. Ettől a kilátástól egy kicsit ideges lett, mert barna volt a bőre, de apjával is, anyjával is jól bántak a városban, és Mike abban a hiszemben volt, hogy ővele is jól bánnak, ha ő is jól bánik másokkal. Ez alól a szabály alól Henry Bowers természetesen kivétel volt.

Bár tőle telhetőleg igyekezett palástolni, Mike állandóan rettegett Henrytől. Amit nem kell megenned a péniszed növekedéséhez volt és mozgékony, s így megmenekült jó néhány veréstől, amit Henry kezétől szenvedett volna el.

És persze másik iskolába járt. Ezért, meg a korkülönbség miatt, útjaik ritkán keresztezték egymást.