Merevedését vesztette minek

Mottó: Megeszlek! Olyan nagyon sokan, állítólag, nem voltak azon a tüntetésen, amelyen főképp ellenzéki képviselők tiltakoztak a bolíviai Santa Cruz városában, miközben a kormány kitüntette mindazokat a bátor, önfeláldozó kommandósokat, akik agyonlőtték Eduardóékat. A tüntetők nem hangoskodtak sokat, mindössze egy-két beszéd hangzott el, némi füttyszó hallatszott, kis taps, aztán az emberek szétszéledtek.

Körömgomba

Lévén szombat, inkább pihenni vágytak. A tiltakozást rövidre fogták azért is, mert a város fölé sötét fellegek tolultak, jókora vihart ígérve. Hogy abból aztán nem lett semmi, arról nem ők tehettek.

De hogy pontosan mi történt Eduardóval és társaival, ezen írás megkezdésének pillanatában nem tudni pontosan. Az első kósza hírek úgy szóltak, hogy a Santa Cruz-i Las Américas szállóban kettőezer kilenc április tizenhatodikának hajnalán az elit kommandó tűzpárbajba keveredett a vendégek kisebb csapatával, merevedését vesztette minek hosszabb lövöldözés után sikerült ártalmatlanítani a veszélyes bandát. Ők tehát életüket vesztették. Élve sikerült megúsznia a horvát—bolíviai állampolgárságú Mario Tadicnak és a magyar állampolgársággal is rendelkező Tóásó Elődnek, akiket letartóztattak, majd vizsgálati merevedését vesztette minek helyeztek.

Az esemény nyomán a bolíviai hattóságok azt állították, elvetemült terrorista csoportot számoltak fel, amely csoport többek között Evo Morales elnököt is meg akarta gyilkolni. Tóásóék, múlott itt az idő, két év nyomozás után Cochabamba városában részesültek előzetes meghallgatásban úgy, hogy a perbe fogandók listája jócskán kibővült.

Valahányan egy bonyolult, merevedését vesztette minek homályos összeesküvés gyanúsítottjai, majd vádlottjai lettek és maradtak, közöttük Adalberto Tórrez nyugalmazott ezredes, akinek a megromlott egészségi állapota lehetővé tette, hogy házi őrizetbe helyezzék. A bíró ugyanakkor erélyesen elutasította Tóásó Előd és több más vádlott, köztük Juan Kudelka, Carlos Eduardo Pereira és Hugo Lavadenz ügyvédjeinek a szabadlábra helyezést kérelmező beadványát, mert nem megfelelően nyújtották be azokat.

Lévén eléggé távol az eseményektől, innen nem látni rendesen, ez miben is nyilvánult meg, elég az hozzá, hogy a vádlottakat maradéktalanul visszaszállították fogva tartásuk eredeti színhelyére.

Tóásó Előd esetében ez a La Paz-i San Pedro börtön, ahol általános megítélés szerint meglehetősen rossz viszonyok uralkodnak, aki ottreked, az vessen keresztet magára. És most nagyjából itt tart az egész. Egyelőre elakadt a dolog, mert mindezzel párhuzamban az igen makacs természetűnek ismert Rolando Sarmiento bíró mintegy csuklóból visszavágta az ügyet, mondván, a vádirat pontosításra szorul, mivel a mostani alapján képtelenség személyre szabottan megállapítani a bűnrészesség fokát.

Évek nyomozása után a nagyot mulasztó ügyészség és a háttérben cinikusan hallgató belügyminisztérium pár napot kapott a hiányosságok pótlására. Ami egy kerek hetet jelent, leszámítva a szombatot és a vasárnapot, akkor nyugodtan lazíthatnak, ha addig jól végezték munkájukat. Mehetnek templomba, merevedését vesztette minek, ha akarnak.

A Los Tiempos című újság tudósítása szerint a nyomozást vezető ügyész, Marcelo Soza közvetetten elismerte, hogy valójában nem volt tettenérés. Elismerte azt is, hogy a Rózsa Flores Eduardo és társai halálával zárult akcióra nem kaptak bírói engedélyt, nem kaptak házkutatási parancsot.

Illetve nem várták meg azt. Martha Requena, Kudelka felvágott nyelvű, éles hangú ügyvédje szerint Soza beismerésével semmissé vált az egész vádkonstrukció. Bedőlt, mint a rosszul épített fal, és nem emelhető újra.

• Hímvesszőket lógó srácok
• Lásd erekció
• Bővebben: A macska anatómiája A macska szeme A macskák sportos alkatúak, testük gyors, intenzív tevékenységekre alkalmas, így ideális a ragadozó életmódhoz.

Gary Prado Araúz, az egyik koros, amúgy nagy tekintélynek örvendő, úgyszint kutyaszorítóba került személy, Gary Prado Salmón nyugalmazott tábornok hetyke szakállú fia azt hangsúlyozta nem kis indulattal ugyancsak, hogy marhaság, mert ha ennyi idő sem volt elég a megalapozott bizonyítékok összegyűjtésére, akkor mi várható rövidke öt naptól?

Hülye szappanopera… Mindezt szépen, itt-ott csaknem vidám alkalmi fotókkal tarkítva lehozta az online is elérhető Los Tiempos.

A jelenlevő ügyvédekről és vádlottakról kisebb csoportkép készült, aztán ki erre, ki arra. Vagy a szabad akarata, vagy a drótra fűzött rablánca szerint. Ugyanitt, a Los Tiempos margóján futott végig Eduardo Ami elősegíti a hosszabb erekciót rövid, de ily módon hosszúra nyúlt életrajza.

Nem mellékes még az sem, hogy nyúlfarknyi hírben ugyanez az újság említést tett a Santa Cruz-i tüntetésről is, írván, hogy az ottani Las Américas szálloda előtt tartott megemlékezésen több ellenzéki képviselő, közöttük Luis Felipe Dorado és Vanesa Moreno élesen bírálta a kormányt, amely több bizonyíték szerint is érintett a véres ügyben. Ugyanitt volt olvasható még, hogy a vádlottak elszánt családtagjai nyolcnapos virrasztásba kezdtek a Szeptember huszonnegyedike téren, igazságos eljárást követelve.

Nem utolsósorban ugyanitt látható Tóásó Előd is, golyóálló mellényben, mielőtt újra becsapódna mögötte a tömlöc ajtaja.

Hogy csökkentse a pénisz méretét kissé zavart, szája lebiggyedő. Mellette komor indián arc, egy es feliratú baseball sapkával. Szúrósan néz a gépbe. A börtön, mondtuk már, a La Paz-i San Pedro börtöne.

Az ötödik pecsét

Ennek a nem túl szívderítő és megnyugtató jelenségnek széles és mély hátterében kivehető mód az erőskezű első indián elnök figurája látható. Az elnöké, akinek az eddig még végső hivatalos formát nem öltött vád szerint Eduardo Floresék az életére törtek.

És lehet további oka depresszió miatt nincs erekció törvénytelen késedelemnek a még az ilyen fajta igazságszolgáltatásban is kínos bizonyítékhiány.

Ezzel kapcsolatban a minap újra az az ismerős hír érkezett, hogy megint csúszott az egyetlen életben maradt magyar, Tóásó Előd pere.

Elődé, aki elejétől fogva kitart amellett szűk, barátságtalan, csótányfarm cellájában, ritkán azon kívül — például akkor, amikor ügyének tárgyalása újabb halasztást nyer —, hogy ő csak egy tanár, nem pediglen terrorista. De kérem szépen, míg csakugyan nem történik valami, vizsgáljuk meg, ki mit gondol, miről ismerszik meg már első látásra a terrorista?

Azért is, mert például Ulrike Meinhof úgy bukott le konkrétan a maga társával anno, amiről szóltunk, hogy valaki, egy lakáskiadó férfi gyanút fogott gyorsan, és szépen vagy sem, de jelentette a rendőrségnek, aminek a durva fogásokat sem mellőző kemény és gyors letartóztatás lett a vége.

Kérem, a német rendőrség sem bársonyos kezű udvarias fickók frakkos gyülekezete, amiről a letartóztatás fotói máig vallanak. Ulrike szemét összeszorítva vicsorog, ahogy egy kéz az állát nyomja felfelé, a másik pedig az alkarját tekeri kifelé. Ez így merevedett ki örökre. Baader-Meinhofék tevékenykedésének ideje alatt elsőként a baden-württembergi hatóság igyekezett segítségére lenni a lakosságnak, hogyan szúrja ki merevedését vesztette minek gyanús elemeket, mintegy megrajzolva a terrorista fantomképét.

Eszerint a keresett személyek átlagban húsz és harmincnégy év közöttiek. Konzervatív eleganciával öltözködnek. Kinézetüket gyakran változtatják, eszköztárukban ezért ott a paróka, az merevedését vesztette minek, a műbajusz, műpajesz, a szemüveg stb.

Amikor kibérelnek egy lakást, nem követelik a friss meszelést, ám azt igen, hogy garázsuk legyen. Kicserélik a zárakat, kerülik a szomszédokkal való találkozást, senkit se engednek be magukhoz, maguk jelentik a gázóra állását. Szabályos időközönként hagyják el a lakást, nem kapnak postát, merevedését vesztette minek kizárólag éjszaka fogadnak. Vendégeik nem gyújtanak lámpát a lépcsőházban, csöngetésük rejtjeles, autóikat az ország különféle pontjain jegyezték be, így akár külföldön.

Ez tehát az átlagterrorista. Aztán hozzáfűzték még, hogy ezek a bűnözők úgy öltözködnek, mint a ma embere, hogy néha úgy néznek ki, mint a nyakkendős hivatalnokok, vagy a nők éppenséggel akár közönséges házvezetőnőnek álcázzák magukat.

Mindezzel együtt nem csoda, a nagy vadászat idején annyi téves feljelentés érkezett, hogy azt szinte lehetetlenség volt kezelni. Ugyanis — nem nehéz rájönni — a húsz és harmincvalahány év közötti németek sokasága pont így nézett ki, ahogy azt a rendőrség számítógépének esze kiadta.

Ugyanennek a nagy terrorista-hajszának a kellős közepén írta meg Heinrich Böll a második világháború utáni Németország, Nyugat-Németország első Nobel-díjas írója, műfordítója aki anno a Hitlerjugendet elkerülte, de a Wehrmachtot nem, oda be kellett rukkolnia a Katharina Blum elvesztett tisztességét, amely ugyancsak több filmváltozatot ért meg, egyebek mellett a híres Volker Schlöndorffét.

Ebben is, miként az eredetijében, Katharina magányosan élő háziasszony, aki egy színes farsangi bálon megismerkedik egy számára vonzó férfival. Hazaviszi, együtt töltik az éjszakát.

A férfiról később kiderül, hogy körözött bankarabló. A rendőrség merevedését vesztette minek le akarja tartóztatni, ám az illetőnek sikerül meglépnie. Innentől valóságos pokollá válik a szerencsétlen nő élete. Túl a rendőri zaklatáson tolla hegyére kapja a bulvársajtó, annak képviseletében az Ulrike Meinhofénál is szögletesebb állú Werner Tötges újságíró, aki kommunista ribancnak írja le, ugyanakkor hidegen számító bűnrészesnek.

Tötges a kórházban meglátogatja Katharina reszketeg, nagybeteg édesanyját, hogy kifaggassa, mire az anya másnap meghal. Katharina Blum exkluzív interjút ígér Tötgesnek, de ahelyett, hogy vallana, lepuffantja mint a veszett kutyát. Több óra hosszát várja a megbánást, végén az jött vagy sem: feladja magát. BÖLL: Amikor hatvannyolcban az a nyomorék jobboldali meglőtte Rudit, nem is tudta, mekkora bajt csinál. Ami aztán merevedését vesztette minek, alibit jelentett a rendőrségnek, hogy a nyakunkba üljön, nem kevésbé a bulvársajtónak, hogy nyíltan bárkit bemocskolhasson, tönkretehessen.

Ezt akartam megírni. Pontosabban: ezt írtam meg. BÖLL: Persze, de elsősorban az újságírás mindenkori felelősségéről. Ma már nyilván nem sokan emlékeznek rá, ott az volt, hogy akkoriban a Bild például nagyon rossz hírnévnek kezdett örvendeni.

Nem beszélve arról, hogy a baloldali srácok közül sokan eleve a Springern-konszern sajtótermékeit hibáztatták a történtekért, amelyek valóságos felbujtóként működtek merevedését vesztette minek más elképzelésű, más tervű, más világról ábrándozó diákok ellen.

A merevedését vesztette minek olajat öntött a tűzre, és ha akaratlanul is, de az anarchiát szította. Pontosan ez történt Buenos Airesben is, drága kolléga. Erre gondoltam, amikor az ön művét olvastam eredetiben, aztán meg spanyolul.

Annyira tetszett, hogy írni is akartam önnek, ám az valahogy elmaradt. Akkoriban Zénon paradoxonjait vettem elő újra, azokat tanulmányoztam örök feladatképp. Közben megfordult a fejemben, annak gyakorlatiasabb részében, hogy ugyebár a bulvársajtó… A bulvársajtó érdekében áll az anarchia. Szinte lételeme annak.

Következésképp nyilván, hogy dolgozik merevedését vesztette minek. Mit csinálna a bulvársajtó az abszolút csend és rend országában? Például a Paradicsomban? BÖLL: Egyetértek a véleményével, drága kolléga.

Egyébként nagyon sajnálom, hogy nem kaptam meg azt a levelet. Nem tudta utolérni önt, miként Akhilleusz sem a teknőcöt. Egyébként volt az a brazil véreskezű marxista fiú, hogy is hívják?

Carlos Marighella. Hallottál róla? BÖLL: Őszintén? Bár terrorista-szimpatizánsnak kiáltottak ki, nem sok literatúrát olvastam erre a témára. Nyilván arról a Marighelláról beszél ön, aki politikus, de egyben író is volt, és aki élete végén megírta a terroristák mini kézikönyvét. Pontosan erről a minikönyvről beszélek. Teljesen véletlenül akadt a kezem ügyébe. Olyan pici, mintha Bada István adta volna ki, én meg, ugye, alig látok.

Mondja benne a szerző, mindjárt az elején, hogy a terrorista jelző ma már nem hordoz magában lekicsinylést. Hovatovább felemelő dolog terroristának lenni, minden rendes ember büszkén viselheti, aki a szégyenteljes diktatúrákra emeli fegyverét. Vagy azokra, akik dicsőítik azokat.

• Régóta álló pénisz
• SZEXTIPP - Blikk
• Körömgomba - Budai Egészségközpont
• Balázs Attila: Pokol mélyén rózsakert (avagy az ezredes úr golyóstolla). Részletek a szövegből
• Keverék az erekcióhoz
• Nos hát én ezt hirdetem nektek, akit ti ismeretlenül is tiszteltek.
• Macska – Wikipédia

BÖLL: Édes Jorge, szeretnélek figyelmeztetni, épp a te életrajzíróid emlegetik azt, amikor egy ilyen hatalmi formáció mellé álltál lelkesen.

Különben is az ember egy kicsit eltompul a baromfipiacon, azután hirtelen minden jónak tűnik. Különösképp az amerikai ügynökök likvidálását javasolja, a börtönbéli verőlegényekét, a fasisztákét és a rendőrségi provokatőrökét. Homokosok nem szerepelnek a listán? Marighella szerint a városi gerilla fegyvertárában ott kell lennie a Molotov-koktélnak, az aknavetőnek, nem utolsósorban a házi készítésű bombáknak.

Alkalomadtán azonban üvegpalackokat is le lehet dobni-lökni-gurítani a tetőről: kuglit, téglát, papírnehezéket, szoboregyüttest, mindent. De a leghatékonyabb a távcsöves puska. Meg az ép testben ép lélek, ennek érdekében nem árt sportolni. Gudrun háton, én hason. Szabályos bérletünk volt. Az enyém kabinos. Nem hallom rendesen. Nekem az ragadta meg legjobban a figyelmem, hogy a terroristának hét halálos bűne lehet.

Nevezhetjük inkább lelki, karakterbéli hiányosságnak.

BÖLL: Ugyan, melyik az a hét? Az első a tapasztalatlanság. Második a dicsekvés. Harmadik a …? BÖLL: Nem tudom. Aztán jön még sorrendben az ellenfél lenézése, a türelmetlenség és a düh.