Az ARVI-val nincs erekció. 90 gyerekkel a fedélzetén süllyedt el a megtorpedózott brit gőzös

Kathrin Röggla: Lekopni. Budapest,József Attila Kör — Osiris. Garaczi húga, legyen ez az irodalmi stempli, melyet — szigorúan ellenőrzötten — Kathrin Röggla, berlini illetőségű, salzburgi születésű szerzőre ütünk.

Bár kinézésre inkább Kemény Istvánra maradva a bevált, agresszív állítmánynál üt. Olyan, mint egy lendületes napraforgó, ferdén ível fölfelé, elegánsan, groteszkül és vidáman.

Vagy egy kardvirág. Vagy főleg akármi. Röggla olyan, mintha JAK-tag volna, örökös tatai JAK-táboros, látjuk, ahogy ellobban a sötétben, s eltűnik, lekopik, lelép, elenyészik, nyoma vész, elillan a Hazai-Peer-Térey bermudaháromszögben.

Egy másik könyv segítségét kérve: Fölszívódik, mint a vakbélműtét.

1. Index - Tudomány - Erekciót okoz a rothadó tojás szaga
2. Tiszatáj online - irodalom, művészet, kultúra
3. A tömeges használat esetén rendkívül idegesítő hangú színes műanyag kürt miatt ugyanis minden, ép elméjét megőrizni kívánó európai már a nyitómeccs első perceiben letekeri a hangot a televízióján, és úgy is hagyja, amíg a döntő után az utolsó konfettik el nem szállnak Sepp Blatter feje fölött.
4. Erekció a strandokon fotók

Eltűnik, mint Kossuth a ködben. Világgá megy, mint a tót asszony pulykája. Illa berek, nádak, erek… Elnyeli a föld. Elszalad, mint a gyórói gombóc Cirákra, nem, ez túlzás.

Szem elől vész. Elszáll, akár a harmat. Hűlt helye van. Híre-hamva sincs. Köd előtte, köd utána. Elmúlik, mint a nicki ember szűre. Elmarad, mint a Noé hollója. Lába kél.

Bottal üthetem a nyomát. Mondjuk így lehetne körbeírni csak a könyve címét. Vagyis értjük is, meg nem is. Egyfelől mintegy fölismerésszerűen vagy örömteli meglepetéssel vehetjük észre, hogy Röggla mennyire idetartozik. Ez a srég, cool, szemtelen humor, melyben egy nemzedék szarkasztikus képe rajzolódik föl Röggla realista is, ha nem is rögtön egy Móricz Zsigmondismerős a kilencvenes évek magyar irodalmából, gonoszkodó derű, duma és költészet.

Röggla, akár a lukácsi tükör: jobban látjuk benne a mi irodalmunkat is. Ám másfelől idegen is ez a szöveg, szokatlanok az asszociációi, a szó- és mondatképzése, más a tárgyi világa, mások a közhelyei, mások a könyvei. A fordítónak, Rácz Erzsébetnek nem volt könnyű dolga: ebben az idegenségben kellett egy magyar szövegteret létrehoznia, például nem támaszkodhatott a nálunk nem létező Arno Schmidtre, akitől pedig Röggla akarva-akaratlan sokat tanult nyelvkezelés, szövegformálás, történetmondás.

Ismerős reflexek, egy ha nem is ismeretlen, de a miénkétől eltérő hagyományban: ebben áll a fordítás az ARVI-val nincs erekció egyáltalán a könyv nehézsége és izgalma.

Röggla, Rácz: zsák meg a foltja.

Még hozzájuk tartozik zsákként vagy foltként a most Bachmann-díjat kapott, berlini az ARVI-val nincs erekció új német írónő, Terézia Mora is. Kötete előkészületben. Mondják, történelmi utáni idők krónikása ez a nemzedék, tv-generáció, a jóléti állam jóléti gyermekeinek jóléti problémái.

Röggla azonban elsősorban költő, a beszélt nyelv, a nemzedéki nyelv leleményes átkomponálója. A hülyeség elleni harc poétája. Klasszikus szerep. Nincsen semmi, lehet, de rosszkedv sincs. Nincsen morgás, duzzogás, zsémbelés, ógás-mógás.

De föladva sincs semmi, semmi, ami van. Nekem tulajdonképpen folyamatosan laudációkat kéne tartanom, igyekszem mindenben megtalálni a jót, azt, aminek örülni lehet, aminek örül boldog s boldogtalan. Őket is meg szoktam találni.

Mindenesetre nem tudnak a világ egy oly szegletét mutatni, ahonnét ki ne kapirgálnám a mazsolát. Én még politikusról is tudok jót mondani.

De őszintén. Ilyen az alkatom.

A szabadság nehéz mámora

Elmúlt már egy kis idő, mióta megszülettem, s lassan be kell látnom, hogy ez a szempont, az, hogy én örvendjek a világ dolgain, nem játszott jelentős szerepet a teremtéskor. De hát evvel nincs mit tenni, nincs hova föllebbezni, csak tudomásul venni.

Tudomásul is veszem. Ebben a szentimentális hangfekvésben és kissé dodonaian mondanám: hálás vagyok, hogy itt állhatok kollégaként, és semmi másról nem kell beszélnem, se a hazáról, se az apámról, csak 1 két könyvről, pontosabban 1 Norfolkról.

Egy sportakusztikai rendszerelmélet alapjai - Csöndzsákból hangot

A helyzet rózsás voltához az is hozzátartozik, hogy Lawrence Norfolk jól dicsérhető tárgy. Tán nem is kéne mást csinálnunk, járnánk kettesben a világot, kéz a kézben, és én mindegyre laudálnám őtet.

Időről időre, mert úgy emberi, meg hogy csökkenjen bennem a feszültség, in concreto, hogy ne kezdjem el őt gyűlölni, szerepet cserélnénk, és kisebb angol vagy skót falvakban ő is kóserolna engem. Hűvösen, de emberien.

Összemelegednénk, közös képeslapokat írnánk az elhagyott családunknak. Közben azok is összejönnének, a feleségek recepteket cserélnének, dear Gitta, hol a francban van a férjem? Ne kerteljünk, bizony berobbant, s oda robbant be, ahova kell, a 27 éves Lawrence Norfolk ben berobbant az irodalmi köztudatba.

Az angol Eco, ez volt a minimum. Mire szerző: Az ki, valami spanyol? Már többet nem akarnék magamról beszélni, csak még annyit, hogy amikor gyermekeim egy álnok részhalmaza apjuk határozott és komoly tiltása ellenére, annak háta mögött, oda mintegy tőrt döfve egy kutyát vett, akkor, nem tudni, miért, mondott apát a hiúságánál fogva akarván lekenyerezni, az ebet Umbertónak nevezték el.

90 gyerekkel a fedélzetén süllyedt el a megtorpedózott brit gőzös

Azt hitték, attól megnyugszom, ha azt mondhatom mindennap: Umberto, lábhoz! Nem ösmernek ezek engem! De hát az apák így vannak összeeszkabálva: nem ismerhetők. Még az a parány kiegészítés tartozik ide, hogy Umberto oly mértékben boldoggá tette a család minden tagját, engem leszámítva, amiről én soha életemben nem is álmodhattam, pedig tettem erőfeszítéseket.

Ennyit még Norfolk angol recepciótörténetéhez.

A Férfi aggodalmai, 2/2. rész: Az Erekció

Vagyis bő tíz évvel ezelőtt megjelent egy fiatalember látványosan nagy tervekkel, s azonnal világos volt, hogy e terveket kivételesen nagy tehetség szavatolja. Eltekintve persze attól, hogy az irodalomban nem szavatol senki semmit. Norfolk, beszéljünk egyenest, posztmodern. A kolléga nem tudja, ne is mondjuk meg neki laudátor tolmácsnak farkasmosollyal: maga csak fordítson!

Jut eszembe, könnyen lehet, hogy ez csak a hazai posztmodernre igaz, mert másfelől meg a magyar nemde ősi, vendégszerető nép. A posztmodernet a mai napra úgy definiálnám: vár állott, most szóhalom.

Norfolk nagyvonalú konstrukciói elsődlegesen szókonstrukciók. Ez nem magától értődő, sok könyv esetében nem jut eszünkbe, nem kell eszünkbe jusson, hogy szavakból van egybehordva, de korántsem akarom azt sugallni, hogy a jó könyvnek volna sine qua nonja ez a szózás. Norfolk esetében ez mégis meglepő kissé, mert ő nem szöszözős az ARVI-val nincs erekció tolmácsnak segítőkészen: nem molyolósnagyon is lendületes.

Minden regényt megkísért, hogy végtelen legyen, hogy olyan legyen, mint a világ, hogy hagyja a bánatba a művészetet, a formát, és csak evvel a végtelennel foglalkozzék. Itt folyton érezzük ezt a kísértést, részletezni, részletezni, részletezni, mormolják minduntalan Norfolk könyvei, akár a tenger hullámai vagy más hasonlat. Laudative ezt talán úgy lehetne mondani, hogy enciklopédikus nagyravágyás.

A világ mint szöveg, illetve hogy szavakba foglalható-e a világ. És ha, akkor leírható-e, illetve olvasható-e. Ezek nemcsak az ő kérdései. Önéletrajzi megjegyzés.