Mik az illóolajok a merevedéshez

Alkotórészeik[ szerkesztés ] Fő összetevőik a C10H16 összegképletű terpének különböző izomerjeide ezeken kívül alkoholokaldehidekketonoklaktonok gyűrűs észterekészterekkén - és nitrogéntartalmú vegyületek, fenolok és sok egyéb, még nem azonosított vegyület is található az elegyekben.

Több mint komponenst határoztak már meg, egy-egy olaj ezek közül vegyületből áll. Mivel többnyire drágák, ezért gyakran hamisítják őket. A hamisítványokhoz olcsó illóolajat terpentintalkoholt, ásványi olajat, zsíros olajokat, észtereket főként ftálsav -észtereket használnak. Tulajdonságaik[ szerkesztés ] Illatuk általában jellemző az adott növényekreamelyekből kivonták őket.

Az illóolajok nevüktől eltérően nem olajokmivel az olajok fő tulajdonsága az, hogy fehér papírra cseppentve zsíros nyomot hagynak, és szobahőmérsékleten jelentéktelen a párolgásuk. Ezzel ellentétben az illóolajoknak éppen az a legjellemzőbb tulajdonsága, hogy szobahőmérsékleten is jelentős gyorsasággal elpárolognak, ami után jellemzően nem hagynak nyomot. Vannak ugyanis olyan illóolajok, amelyek olyan összetevőket is tartalmaznak, amelyek színesek, így az olaj elillanása után nem zsíros, de színes foltot hagynak maguk után egy tesztpapíron is pl.

Fényrehőrelevegőre érzékenyek, mert azok az oxidációt és gyantásodást elősegítik. Az illóolajok színe áttetsző, bár van ámbra vagy sárga színű olaj is, mint például a pacsuli - vagy narancsolaj. Mivel a növény valódi eszenciáját tartalmazzák, ezért csak kis mennyiséget kell belőlük használni.

Nem szabad összetéveszteni őket a parfümolajokkal, mivel ez utóbbi anyagokat szintetikusan mesterségesen állítják elő, ezért terápiás hatásuk nincs.

Forráspontjuk általában — °C között van, vízgőzzel azonban már  °C körül átdesztillálhatók. Használatuk[ szerkesztés ] Az illóolajokat a parfümériában, az aromaterápiábankozmetikai iparbangyógyszeriparbanvalamint ételek ízesítésére használják.

Aromaterápia: a gyógyító illóolajok ereje - EgészségKalauz

Gyógyászati felhasználás során a légtérbe párologtatva, közvetlenül inhalálva, fürdőolajként, szájon át hígítva, kenőcsökbe, krémekbe, bedörzsölőkbe keverve alkalmazzák. Önmagukban és keverékként is alkalmazhatóak. Aromalámpában párologtatva mindig vízbe kell cseppenteni, fürdő- vagy masszázsolajként mézbe vagy zsíros tejbe keverve kell alkalmazni őket.

Az illóolaj a történelemben[ szerkesztés ] Már az ókorban is használtak illóolajokat, elsősorban testápolás céljára, illatosításra, néha a test festésére, de igazán nagy szerepet a szakrális tevékenységekben kapott. Papi beavatás nem volt elképzelhető illóolaj nélkül, az uralkodókat pedig felkenték. A Biblia szövegében is megtalálható a tömjéna mirha és a balzsam. Arábia, Perzsia[ szerkesztés ] Arábia illatai világszerte ismertek.

Szíriában a palotákat füstölőkkel, a papság és az előkelők pedig testüket olajokkal illatosították. A lakomák végén a vendégek mirhával illatosított virágfüzérekkel a nyakukban távoztak.

A növények fő szállítója Babilónia volt. Ők maguk is jelentős mértékben használtak szantáltmirhát, cédrustciprustfenyőt mik az illóolajok a merevedéshez, borókát és rózsát.

Az illóolajok általában két úton juttathatók be a szervezetbe; belégzéssel, illetve bőrön keresztül felszívódva. Inhalálás - közvetlen belélegzés, vagy illóolajat tartalmazó gőz belégzése. Párologtatás — elektromos- vagy hagyományos kerámia párologtatókba cseppentve.

Az illóolajos testápolás mindennapos volt a népesség körében, és nem csak a gazdagok között. Ünnepeiken és vallási szertartások alatt rengeteg füstölőt használtak, és sok illatos gyantájú fát égettek, akárcsak Asszíriában.

5 természetes illóolaj a cukorbetegség kezelésére

Szemiramisz függőkertjeinek híre illatos mivoltuknak köszönhetően maradt fenn. Perzsiában sok illatos fűszert használtak. A Zend Aveszta könyv ezeknek a növényeknek a gyógyító célú felhasználásáról is ír. Egyiptomiak, zsidók[ szerkesztés ] Az egyiptomi királysírokba a használati tárgyak mellé illatszeres palackokat is tettek, a halottak mumifikálásához pedig felhasználták az illóolajok baktériumölő és konzerváló hatását is.

A gazdagabbak főleg cédrust és mirhát, a szegényebbek fahéjatszantált és kakukkfüvet használtak. A templomokban sok füstölőt égettek. A Napistennek, Rének tömjént, a Holdistennőnek mirhát áldoztak, így a leggyakrabban a füstölők tömjénből, mirhából és szantálfából készültek. A lélek tisztítására benzoécédrus, kakukkfű és a boróka volt a legalkalmasabb. Az egyiptomiak voltak azok, akik elsőként foglalkoztak azzal a módszerrel, amit ma aromaterápiának hívunk.

A meleg és a száraz, sivatagos éghajlat szükségessé tette az illóolajos bőrápolást. Az olajokat emellett az egészség megőrzésére és gyógyításra használták. Ez utóbbi célra a szerecsendiósáfránykaporfekete ürömbazsalikom volt a legalkalmasabb, de a vöröshagyma és a fokhagyma gyógyító hatását is ismerték. A piramisépítő rabszolgáknak minden nap egy vöröshagymát és egy gerezd fokhagymát adtak.

Az egyiptomi kultúra hanyatlásakor is híresek maradtak botanikus kertjeik, melyek magukhoz vonzották az akkori világ vezető tudósait. A zsidó kultúrában is nagy hagyománya volt a tömjén és a mirha füstölőként és illatszerként való hasznosításának.

Ismerték ezek fájdalomcsillapító és nyugtató mik az illóolajok a merevedéshez, a halálraítélteknek kivégzés előtt olyan bort adtak, amit tömjénnel és mirhával fűszereztek. A keresztfán szenvedő Jézusnak is ezt nyújtották italként.

Kína, India[ szerkesztés ] A kínai kultúrában a nagy mennyiségű illóolaj adagolásakor fellépő kábító hatást aknázták ki. Többféle aromás növényt használtak. Sheng Nun Gyógynövény Könyve, ami több mint gyógynövényt ír le, i. A gyömbért használták erősítőszerként, fájdalomcsillapításra, lázköhögéskígyómarás és szembajok ellen is. Gyömbért és ürmöt használtak a mai is használatos melegítési gyógymódhoz, a moxához. Füstölőként és szépségápolásra jázmint használtak.

A merevedési zavar és kezelése, avagy a potencianövelés

A Védák szerint i. A Rámájana eposz szerint négy különösen hasznos gyógyfű hozott hasznot a sebesülteknek. Sokra tartották a szantálfaolajatfüstölőik szantálfából és kisebb mértékben pacsuliból, benzoéból, rózsafából készültek, de a fokhagyma, bazsalikomkardamom és a szegfűszeg hatását is ismerték. Az ájurvédikus gyógyászat alkalmazza még a koriandertgyömbért és a rózsát is.

Az egyik legfontosabb gyógymódja, a masszázs elképzelhetetlen illóolajok nélkül. Görögök, rómaiak[ szerkesztés ] A görög orvostudomány ötvözte a keleti gyógymódokat az egyiptomiakkal. Nagy mennyiségben használtak illóolajokat azért, hogy előidézzék a jövendőmondók transzállapotát. Nagy Sándor indiai mik az illóolajok a merevedéshez során sok egzotikus gyógynövényt és fűszernövényt vitt haza, amit Aszklépiosz gyógyító szentélyeinek személyzete alkalmazott. A járványok ellen borókát és babért pénisz eladás, a vallási szertartásokon aromás növényekkel füstöltek.

A rómaiak szintén felhasználták az aromás növényeket és olajokat.

Aromaterápia – Az illóolajok gyógyító erejéről beszélgettünk

Galénosz gyógyszerkönyve növényi eredetű készítményt írt le. Nagyra becsült füvük volt a zsályaamiről azt hitték, minden betegséget gyógyít.

A lakásokban kakukkfűvel füstöltek, aratás előtt a munkások kakukkfűteát ittak, hogy megvédjék magukat a kígyómarástól. A görögök és a rómaiak egyaránt szerették az erdei fenyőt.

Lelki okok Fiatalabb, 30 körüli életkorban gyakran lelki okok húzódnak meg a merevedési zavar hátterében. A merevedési zavar lelki okai lehet például a szorongás, a teljesítési kényszer, a túlzott megfelelési vágy. Az ilyen eredetű problémák fix, tartós párkapcsolat létrejötte után az esetek többségében jó eséllyel megszűnnek. Férfiklimax Ahogyan a nők, úgy a férfiak esetében is megfigyelhető a klimax, másként kapuzárási pánik jelensége.

A Római Birodalomban mégis legfőképp a testápolásban terjedt el az illóolajok használata. Szolón athéni rendelete még megtiltotta a férfiaknak az illatos kenőcsök használatát.

A rómaiak a parfümök és illatos kenőcsök készítőit és kereskedőit azonban nagy becsben tartották, Capuában külön utcájuk is volt. Középkor[ szerkesztés ] A népvándorlások idején az illatszerek eltűntek Európából, csak Bizáncban éltek tovább. Az arab orvosok, főleg Avicennaazonban tovább kutatták az illóolajokat, míg végül felfedezték, hogyan lehet lepárlással előállítani aromás kivonatokat.

Főleg virágillatú olajokat nyertek így, a legismertebb a rózsaolaj volt. A keresztes háborúkból a lovagok illóolajokat és fűszereket is hoztak magukkal, a szerzetesek a kolostorokban szintén foglalkoztak gyógynövény-termesztéssel és illóolaj-készítéssel.

A legerősebb illatú növényeket tekintették a leghatékonyabbaknak. Amerikából is érkeztek új gyógynövények és illóolajok. Az aztékok híresek voltak gyógynövényeken alapuló orvoslásukról, és Montezumának botanikus kertjei is voltak.

Bingeni Szent Hildegárd apátnő a középkor egyik leghíresebb orvosa volt. Könyveiben ír az édesköményrőla fahéjról, fehér borsrólszegfűborsrólfodormentárólfokhagymáról, kaporróla levenduláról, a petrezselyemrőla szerecsendióról és a zsályáról.

A templomokban alkalmazott füstölőknek több szerepük is volt: emelte az ünnepélyességet, ugyanakkor fertőtlenítő hatásuk révén megóvták az összegyűlt embereket attól, hogy átadják egymásnak betegségeiket. A pestisjárványok idején a védekezés fontos része volt a füstölés, amit a boróka fájának égetésével hajtottak végre.

Az Amikor elfogták és halálra ítélték őket, a titokért cserébe meghagyták életüket. Elmondták, hogy olyan borecettel dörzsölték be a testüket, amiben zsályát, kakukkfüvet, majorannátlevendulátrozmaringot és más az erekció során görbült pénisz növényt oldottak fel.

Impotencia

Olejkárok, polgárosodás[ szerkesztés ] A középkor után az orvosok és vándor gyógyszerészek eszköztárának fontos részei lettek a illóolajok. A polgárság előretörésével újra a testápolás részévé lettek az illatok, egyre többet alkalmaztak illóolajokat. A Azonban terápiás célra a mesterséges illóolajok nem alkalmasak, csak a természetesek.